Tagintézményünk névadója, Bethlen Gábor 1613-tól 1623-ig erdélyi fejedelem, 1620-21–ig választott magyar király volt. A reformált hitű uralkodó a történelmi források szerint istenfélő (imádkozó) nagyúrként kormányozta országát, és harcolt a vallásszabadságért a Habsburg önkényuralommal szemben. Tevékenysége következtében Erdély felvirágzott, az utókor ezt az időt aranykornak nevezi. 
Tiszántúli nemesi családból származott, Báthory Zsigmond fejedelem udvarában nevelkedett. Már fiatalon részt vett a török elleni havasalföldi hadjáratban, harcolt Mihály vajda ellen és a császáriak elől 1602-ben török földre menekült, ahol a bujdosók vezetője lett. A kibontakozást a török szövetségével, a Habsburgok ellenében helyreállított önálló fejedelemségben látta.
Bujdosó társai megbízták, hogy Bocskai Istvánt megnyerje a Habsburgok elleni felkelés vezérének. 1604 őszén ő szerezte meg a törökök jóváhagyását Bocskai fejedelemségéhez, és vitte Kassára a fejedelmi jelvényeket. Bocskai halála után Báthori Gábor bizalmasaként készítette elő Báthori fejedelemségét. Amikor azonban a fejedelem a Habsburgokhoz közeledett, ő ismét a törökökhöz menekült.
1613-ban a kolozsvári országgyűlésen erdélyi fejedelemmé választották, miközben sikerült az Erdélybe küldött törököket és tatárokat kiszorítani onnét.
A bécsi udvar fejedelemmé történő választását nem akarta elismerni. II. Mátyás fegyverrel szándékozta alávetni Erdélyt, de a rendek tárgyalásokra kényszerítették a királyt, aki 1615-ben megegyezett a fejedelemmel.
Bethlen Gábor központosított államszervezet kiépítésére törekedett. Gyulafehérvári otthonát politikai és kulturális központtá fejlesztette. Ide szállíttatta át a kassai nyomdát, amely 1622-től fejedelmi műhelyként működött.
Bőkezűen támogatta a magyar diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári haladás élén járó Hollandiában és Angliában. Főiskolát alapított Nagyszombatban (1619) és Gyulafehérváron (1620).
A harmincéves háborúban a cseh protestáns rendekkel szövetkezve lépett fel a Habsburgok ellen 1619-ben. Hat hét alatt elfoglalta a Felvidéket, lemondott a felajánlott királyi címről, de hét vármegyét szerzett a fejedelemség számára és megerősítette a rendek jogait.
A protestáns nyugati hatalmakkal létesített kapcsolatait a brandenburgi választófejedelem leányával, Katalinnal kötött házassága is megerősítette (1626). A nemzeti királyság megteremtésére vonatkozó tervét a lengyel trón elnyerésével gondolta megvalósítani. Ebben betegsége már megakadályozta. Még politikai végrendeletét elkészítette, és 1629. augusztusában meghalt.
A szabadságért, fejlődésért folytatott munkája, igazságosságra törekedő személyisége, példamutató uralkodói koncepciója teszi őt történelmünk kiemelkedő alakjává. Ezért választottuk intézményünk névadójává.
